Kegyes halál?

Meglepett és különleges izgalommal töltött el, hogy a közelemben él egy idős rokonom, akiről nem tudtam. A Zeneakadémia professzora volt, tehetsége révén különösebb kompromisszumok nélkül jól élt mindenféle rendszerben. Egy közös ismerősünk hívta fel rá a figyelmemet, én pedig addig halasztgattam a látogatását, míg az öregúr meghalt. Semmi különleges nem volt ebben a halálban. Nagyon egyszerű, puritán és öreges dolog volt. Egy dolog, aminek meg kell történnie, amit „el kell végezni”. A film címét, amiről szólok, nehezen írom le: Dr. Halál. Ez a cím, amit – mint nevet – az életben is viselt Dr. Jack Kevorkian, az eutanázia amerikai apostola, a legkevésbé sem illik a megformázott karakterre. Kevorkian nem több, mint egy öregember, a legöregesebb szokások rabja. Az örmény holocaust második generációs túlélője nem volt gáláns jellem: a nőkkel szót nem értő, puritán, egyszerű, takarékos ember, aki akár a Fény utcai piacon is szembejöhetne velünk… A halál nagyon szimpla apostola ő. Azaz a nagyon szimpla halál apostola. Semmi fényűzés és misztikum nincs sem abban, ahogy él, sem abban, ahogyan meghalnak a páciensei. Összesen 130 asszisztált öngyilkosság és néhány aktív eutanázia, amit végül is gyilkosságnak minősít a michigani bíróság…