A hit kulisszatitkai
Nemcsak alakváltó meselények, kitépett szívű hullák, természetfölötti képességekkel bíró emberek és érző lelkű vámpírok nyomasztóan izgalmas kavalkádja – a True Blood – Inni és élni hagyni – jóval több ennél: lélektani hitelességgel villan fel benne a valóság néhány elgondolkodtató mozzanata is. Érdemes például odafigyelni arra, amit a hitről, pontosabban a hit tévútjairól mesél.
Hitnek álcázott önigazolás
Nos, Tara anyjának ez a reakciója lélektanilag nagyon is hiteles, s akinek már volt a kezében Elliot Aronson és Carol Tavris Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) című, rendkívül szórakoztató, kitűnő könyve, annak eszébe juthatnak az ott említett példák a világ végét megjósoló szekták híveiről. Sokan, sokféle konkrét időpontra megjósolták már a világ végét (természetesen ma is kering egy-két ilyen jövendölés), s amikor a megjelölt nap elmúlt, és a világ csak nem dőlt össze, a jóslatok hívei döbbenetes módon nem ismerték el tévedésüket. Nem látták be, hogy alaptalan volt, amiben hittek, s a világvégét hirdető önjelölt próféták kudarcot vallottak. Ellenkezőleg: az elszánt hívek meggyőződése megerősödött abban, hogy tökéletesen igaz volt, amit korábban vallottak, és fantáziadús magyarázatokat találtak arra, hogy miért maradt el mégis a világvége.
Mindez azért lehetséges, mert az emberben rettenetesen erős hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszerűbb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszerűen megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember! Sokkal simább ügy, ha kétségbe vonjuk, vagy egyáltalán figyelembe se vesszük az újonnan felmerült tényeket.
Lettie Mae már túlságosan elköteleződött a vudu ördögűző mellett ahhoz, hogy elismerje, a nő csaló volt. Nemcsak egyszerűen meg kellene tagadnia korábbi nézeteit, hanem még egy számára nagyon fontos dologról, a gyógyulásáról is meg kellene változtatnia a véleményét. Ha Miss Jeanette szélhámos volt, akkor nem űzhette ki a démont, vagyis Lettie Mae-nek azt kellene gondolnia önmagáról, hogy még mindig beteg. Ez pedig túl nagy ár; Tara anyjának a számára sokkal előnyösebb, ha kitart hite mellett és nem vesz tudomást semmiről, ami ennek ellentmond.
Érdemes megjegyezni, hogy noha a felszínen hitbeli kérdésről van szó, a mélyben nem spirituális megfontolások húzódnak meg, hanem az önigazolás kényszere. Ez pedig nagyon is valóságos pszichológiai képlet, mellyel gyakran találkozhatunk, s nemcsak vallási, hanem politikai vagy más jellegű vélekedésekkel kapcsolatban is.
A közösség biztonsága