
Igen, valóban vannak feszülő pólóban és nadrágban flangáló fiúcskák, szőkített és vasalt hajjal, szedett szemöldökkel, diszkrét(nek vélt) alapozóval. Akkor is gyanakodhatsz, ha mély hangú, tüsihajú, kockás flanelinget viselő lányok isszák a sörüket a szomszéd asztalnál. Lerí róluk, hogy nem a férfinem kedvelői.
Tegyük félre egy kicsit ezeket a sztereotípiákat! Egyrészt azért, mert nem minden nőies srác és férfias lány homoszexuális. Másrészt azért, mert sokkal érdekesebb kérdés, hogyan lehet felismerni azt a meleget vagy leszbikust, aki látványos külső jegyek révén nem tűnik ki a tömegből. És még érdekesebb, hogy vannak olyanok, akik teljesen átlagos külsejű és viselkedésű embertársaik közül nagyon pontosan ki tudják választani a homoszexuális irányultságúakat: mintha egyfajta „hatodik érzékük” lenne hozzá. Ez a képesség a melegradar.
„Nem tudnám elmondani, pontosan hogyan működik – mondja Balázs, a 28 éves bróker. – Persze vannak olyan jelek, amiket egy heteró nem feltétlenül vesz észre, vagy nem tudja, hogy jelek. Egy-egy mozdulat vagy gesztus. Az arc. Sokat elárul például, ahogyan egy srác jár, amilyen testtartásban áll. Akkor is jobban megnézem, ha igényesen van felöltözve, látszik rajta, hogy ápoltabb, mint az átlag. Egy-egy diszkrétebb ékszer. Ilyesmik.”
A cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 5. számában olvasható