
Amikor az értelem valamiféle kellemetlen tényállást regisztrál, akkor az érzelem azonnal megkezdi a tárgyalást: „Nézd, ha te ezt az adatot így, ahogy van, eljuttatod a tudatosulásig, akkor én kénytelen leszek nagyon kellemetlen érzelmeket, szorongást, félelmet, bizonytalanságérzetet kialakítani.” „No de hát ezeket a tényeket észleltem!” „Az lehet, hogy a tények ezek, de az neked se jó, ha szorongás uralkodik el a tudaton. Akkor minden funkció romlani fog.” „Ez igaz. Nem lehetne, hogy én elküldöm a jelentést, de te nem fogsz utána negatív érzelmeket termelni?” „Az sajnos kizárt. Nem tudok mást tenni, a riasztó tényekre nekem automatikusan negatív érzelmekkel kell reagálnom. Én így működöm, bocs.” „Akkor mit csináljunk?” „Nézd, kozmetikázz egy kicsit a tényeken! Próbáld meg valamennyire tompítani őket, helyezd olyan összefüggésbe, hogy ne tűnjenek annyira borzasztónak. Akkor talán én is tehetek valamit a magam részéről…”
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 5. számában olvasható