A kisebbség győzelme a többség fölött
A szociálpszichológiának van egy kellemes álláspontja, mely szerint mindannyian intuitív pszichológusok/tudósok vagyunk. Ez nagyon hízelgő, értéknövelő megállapítás, így azonnal el is fogadjuk. De hogy valóban önérték-növekedést mondhassunk magunkénak, hogy valóban „tudósi” attitűddel élhessünk önmagunk irányában, nézzünk utána, mit is tud felmutatni a pszichológia tudománya: mivel egészíti ki, támasztja alá, avagy cáfolja meg naiv pszichológiai értelmezésünket.
Induljunk ki egy konkrét, valós esemény résztvevő megfigyelői leírásából, majd szakirodalmi kitekintéssel tágítsuk ki ismereteinket. Ez lehetővé teszi számunkra naiv tudósi, pszichológusi elképzeléseinknek tudományos megfigyelésekkel, kísérleti eredményekkel történő alátámasztását, megerősítését, önértékelésünk/énképünk növelését, jövőbeni cselekvéseink eredményességének tudatosabb, határozottabb, biztosabb előrejelzését.
Esetleírás
Társasházi közgyűlés, 12 fő részvételével, (8 régi lakó, 2 újabb lakó, legújabb lakó mint vevő), valamint a ház könyvelésével megbízott közös képviselő, aki a régi lakók régi ismerőse, részint barátja. A gyűlés egyetlen napirendi pontja két közös ingatlanrész ház általi elidegenítése, illetve megvásárlása, melyekre legújabb lakó nyújtott be ajánlatot. Mivel két hónappal korábban volt már egy közös értékmegállapítás, sőt vásárlás, az ajánlott ár nevetségesen alacsony volt. A lakók rövid gyűlésre számítottak.
A közös képviselő néhány bevezető szó után már jegyzőkönyvbe diktálta: „… a lakóközösség egyhangú támogatásával…”
Itt be is fejeződik a közgyűlés, mindenki mehetett volna a dolgára, ám az egyik ÚJABB LAKÓ közbeszólása elhúzódóvá tette. Kijelentette, hogy nem ért egyet a felajánlott vételárral, rendkívüli módon kevesli, véleménye szerint ez a ház közös tulajdonának elkótyavetyélését jelentené.
Vevő személyeskedni kezd: - Miért vagy ellenem? - Mit vétettem én neked? - Mi a bajod velem? - Az én pénzem miért nem jó a háznak?
A közös képviselő: A háznak pénzre van szüksége, most ajánl valaki, miért nem fogadjuk el?
ÚJABB LAKÓ nem mentegetőzik, nem válaszol a személyeskedésekre, csak megismétli: - Két hónappal korábban kialakítottunk egy árat, amit vevő is támogatott. Pénz kell a háznak, de nem mindenáron.
Vevő közvetlen szomszédja: - Mi bajod, miért ellenzed? - Miért ne vehetné meg? - Kell a pénz a háznak.
ÚJABB LAKÓ: Bérbe is adhatjuk, nem szükséges eladni. Akkor folyamatosan jönne a pénz. A vételár félévi bérleti díjnak megfelelő összeg. Vevő tegyen tisztességes, elfogadható ajánlatot.
MÁSIK RÉGI LAKÓ: Igen, ez tényleg méltánytalan, ennyi pénzt bárki kivesz a mellényzsebéből.
MÁSIK ÚJABB LAKÓ: Ennyi pénz egy ház költségvetésében nulla.
Régi lakók hallgatnak, majd az egyik megszólal: - Nem értek hozzá…
Vevő: Annyit nem tudok adni, sok lesz majd az átalakítási, befektetési költség, és a padlást is szeretném megvenni…
ÚJABB LAKÓ: - Ha nincs pénzed, vedd meg az egyik helyiséget és béreld a másikat. Hoztál foglalót?
Vevő: - Nem, nincs nálam pénz.
Közös képviselő hivatalra hivatkozó nyomásgyakorlással próbálkozik: Addig nem lehet szó foglalóról meg hasonlóról, amíg az önkormányzat mint résztulajdonos hozzá nem járul az adásvételhez.