
A világot érzékszerveink szűrőjén át érzékeljük. Amilyen éles a látásunk, olyan messzire látunk el, amilyen jó a hallásunk, olyan messzire hallunk, minél jobb az ízlelésünk és a szaglásunk, annál élvezetesebb egy étel, minél kifinomultabb a tapintásunk, annál kellemesebb egy érintés.
Képzeljünk el egy éttermet, ahol halk zene szól, gyertya világítja meg a lágy formákat, s egy illatos finomságoktól roskadozó asztalnál ízesebbnél ízesebb falatok várnak ránk!
Ha volt már részünk hasonló élményben, biztosan emlékszünk is rá. Ugyanis az emberi agy működésének jellegzetessége, hogy egy emlék annál jobban megmarad, minél több érzékszervet hatása alá von. A leghatékonyabb a tanulás, ha amellett, hogy a könyvbe temetkezünk, hangosan is elolvassuk az anyagot, és saját vázlatot vagy ábrákat is készítünk, mert a látásunk és a hallásunk is intenzíven részt vesz a munkában. Még jobb, ha van lehetőségünk gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, mert ha „csináljuk” is, még erősebben emlékezetünkbe véssük. (Egyszerű példával élve: gyorsabban megtanulhatunk töltött káposztát főzni, ha amellett, hogy hangosan felolvastuk, ki is próbáljuk a receptet.)
Az érzékszervek és az emlékezetünk összejátszása nemcsak egy tananyag „beevésénél” fontos. Hasznos lehet számunkra ez az együttműködés, ha egy nehéz, frusztráló helyzetre készülünk. Egy ránk váró felelés, egy vizsga, egy fellépés vagy egy tisztázó beszélgetés jó előre kellemetlen perceket okozhat, ha nem érezzük magunkat kellően felkészültnek, rátermettnek, ha híján vagyunk az önbizalomnak, ha kétségek gyötörnek, vajon hogy sül majd el. Legszívesebben gondolni sem akarunk a ránk váró megmérettetésre, pedig éppen így tudunk a legjobban felkészülni rá! A vizualizációnak nevezett technika segítségével előre elképzeltethetjük magunkkal az eseményt, mi hogy fog történni, milyen reakciókra számíthatunk, mikor mit fogunk tenni. Ki ne érezte volna már utólag: ha visszapörgethetném az időt, most már tudnám, mit tegyek, mit mondjak, mit kérdezzek.
A vizualizáció éber állapotban tudatosan irányított képzelet. Sok sportoló számol be róla, hogy verseny előtt mindig előre elképzeli a győzelmet, hogy erősítse a sikerben való hitét, és az elképzelt kép a küzdelem nehéz perceiben is segítségére van.
A képek gyógyító erővel bírnak. Vannak rákból gyógyult emberek, akik ugyancsak beszámolnak róla, hogy rendszeresen elképzelték magukat egészségesen. Sok pszichológiai terápia használ képeket, hiszen a képek a tudattalanunkra hatva olyan erőket mozgósíthatnak bennünk, amelyek létezéséről korábban talán nem is tudtunk. Az álom is képekkel, szimbólumokkal dolgozik. A szimbólumok olyan tömörített jelek, melyek szavakkal csak körülírhatóak, hiszen önmaguknál többet jelentenek.