Fogyj és fogyassz! – Üzenetek a média világából

Az elmúlt időszakban két – egymáshoz szorosan kapcsolódó, a pszichológiában is jelentős helyet képviselő – téma került a társadalmi érdeklődés fókuszába: a test és az evés. A test alakjára, az ételfogyasztás mértékére vonatkozó szociokulturális „elvárások” tömegesen áramlanak felénk, és így nem tekinthető a véletlen művének, hogy az ehhez kapcsolódó problémák is egyre gyakoribbak.  A szakemberek többsége egyetért azzal, hogy a médiumok a modern, divatos életmód közvetítésével, a mesterséges szépségideál kialakításával, valamint a karcsúság fontosságának túlhangsúlyozásával hamis képet keltenek az ideális női alakról, ezáltal jelentős szerepet játszanak a testképzavar, és így közvetve az evészavarok kialakulásában. (Túry és Szabó 2000, Forgács 2004)

Távol áll tőlem az a szándék, hogy a médiát egyedüli „bűnbaknak” kiáltsam ki, hiszen az evészavarok kialakulásának és fennmaradásának folyamata a biológiai, pszichológiai és szociális tényezők többszörös együttjárásából fakad, melyben a karcsúságot érintő társadalmi normák mellett ugyanolyan jelentős szerepe van például a családi kapcsolatoknak, a szülők testsúlyhoz viszonyulásának és viselkedésének, a testképre vonatkozó percepcióknak (Pászthy 2007). Célom egyfajta „kéziszótár” nyújtása, mely eligazítást ad a médiából áramló üzenetek világában. A képzeletbeli „szótár” atyja Forgács Attila, akinek gondolataiból szeretnék majd egy szeletet felmutatni.

Előtte azonban álljon itt egy meggyőző erejű kísérlet azon kételkedők számára, akik nem hisznek a médiában lakozó hatalmas „átformáló” erőben. Becker és munkatársai (2002) a Fidzsi-szigeteken vizsgálták a táplálkozási magatartás zavarait – pontosabban ezen zavarok gyakoriságának változását – serdülő lányok között a rendszeres televíziós műsor bevezetése után egy hónappal, illetve három évvel később. Korábban a szigeteken nem fordult elő evészavar, és a „jól megtermett, izmos alkat” volt mindkét nem esetében a preferált szépségideál. Három év alatt azonban a vizsgált populáció körében drámaian megnőtt a kóros testsúlykontroll-módszereket alkalmazók száma. A rendszeres televíziós sugárzást követően a serdülő lányok 74 százaléka érezte magát a „túl nagynak”, illetve „túl kövérnek”. Ez a vizsgálat is alátámasztja azokat az elméleteket, melyek a televízió, mint mintaadó jelentős szerepét hangsúlyozzák a testképzavar kialakulásában. 

Elgondolkodtató az a tény, hogy a fenti vizsgálatban kizárólag a televíziós műsor idézett elő ilyen nagymértékű változást, és nem esett szó a nyomtatott sajtóról, mely manapság hétről hétre újabb diétázási csodamódszerekről, divatos fitnesz-életmódokról ad számot, s nem tettek említést a rádióműsorokról, valamint az információk legnagyobb tárházáról, az internetről sem. 

 Honnan szerezzük az információt?